A szellőztető ventilátor alapelve a folyadékmechanika és a mechanikai dinamika szinergikus hatásán alapul. A járókerék forgása centrifugális erőt vagy axiális tolóerőt hoz létre, növelve a gáznyomást és egy meghatározott irányba áramlásra irányítva.
A szellőzőventilátor munkafolyamata három szakaszra osztható:
Gázbeviteli fokozat: Amikor a járókerék nagy sebességgel forog, súrlódás és nyomáskülönbség keletkezik a lapátok és a gáz között, ami a környező gázt a járókerék központi tartományába szívja. Az axiális ventilátorok axiálisan vezetik át a gázt a lapátok dőlésszögén, míg a centrifugálventilátorok a forgás által generált centrifugális erőn keresztül kifelé diffundálják a gázt.
Energiaátviteli szakasz: A járókerék mozgási energiája a lapátokon keresztül jut át a gázba, ezzel egyidejűleg növeli annak nyomási energiáját (statikus nyomás) és sebességenergiáját (dinamikus nyomás). A penge kialakítása (például szárnyszárny és görbületi sugár) közvetlenül befolyásolja az energiaátalakítás hatékonyságát; a modern ventilátorok gyakran hátrafelé ívelt{1}}lapátokat használnak a zaj csökkentése és az energiahatékonyság javítása érdekében.
Gázkipufogó fokozat: A nyomás alá helyezése után a gázt egy spirál (centrifugális) vagy egy terelő (axiális áramlás) egyenirányítják, és előre meghatározott irányban kiürítik. A kimenet alakja és a lapátszög közötti illeszkedés mértéke meghatározza a légáramlás és a nyomás közötti egyensúlyt. Például a lamellákkal ellátott levegőkimenetek beállíthatják a légáramlás irányát, amely alkalmas az irányított szellőztetést igénylő forgatókönyvekre.
