1862-ben Guillermo del Guébert brit feltaláló feltalálta a centrifugális ventilátort. A járókereke és a háza koncentrikus körök, a ház téglából készült, a fa járókerék pedig hátrafelé-hajlított egyenes lapátokat használt. Hatékonysága mindössze 40% körüli volt, elsősorban bányaszellőztetésre használták.
1880-ban centrifugális ventilátorokat terveztek spirálházzal és hátrafelé{1}}hajlított lapátokkal a bányák szellőztetésére, és szerkezetük viszonylag teljessé vált.
1892-ben Franciaország kifejlesztett egy cross{1}}flow ventilátort; 1898-ban egy ír megtervezte a Sirocco centrifugális ventilátort előre-hajlított lapátokkal, amelyet számos országban széles körben alkalmaztak. A 19. században a kohászatban bányaszellőztetésre, robbantásra használtak axiális áramlású ventilátorokat, amelyek nyomása azonban csak 100-300 Pa, hatásfoka csak 15-25% volt. A gyors fejlődés csak az 1940-es évek után indult meg.
1935-ben Németország először alkalmazott axiális áramlású izobár ventilátorokat kazánok szellőztetésére és indukált huzatára; 1948-ban Dánia axiális ventilátort gyártott működés közben állítható lapátokkal; ciklon axiális áramlási ventilátorokat, meridionális gyorsulású axiális áramlási ventilátorokat, átlós áramlású ventilátorokat és keresztáramú ventilátorokat is fejlesztettek; 2002-ben Kína robbanásbiztos centrifugális ventilátorait széles körben használták a vegyiparban, a kőolajiparban és a gépiparban, és a Changlindong robbanásbiztos centrifugális ventilátorok is fejlődésnek indultak. A centrifugális ventilátorok gyakran használt segédberendezések a kőfeldolgozó vállalkozásokban, elsősorban szellőztető és poreltávolító berendezésekben. Például a kővágási és csiszolási folyamatokban használt ciklonos porgyűjtők és zsákos porgyűjtők mindegyike centrifugális ventilátorokat igényel a por eltávolításához a termelési helyről, biztosítva a tiszta gyártási környezetet és megóvva a dolgozók egészségét. A ventilátorok nagy-energiát-fogyasztó eszközök, és a ventilátorok által a kőfeldolgozás során felhasznált villamos energia aránya viszonylag nagy. Az országomban tapasztalható növekvő energiahiány, valamint a nagy-hozamú és nagy-hatékonyságú munkafelületek népszerűsítése és alkalmazása miatt az energiatakarékosság és a fogyasztáscsökkentés a kőgyártó vállalkozások általános gondja lett, és sok kőgyártó vállalkozás fontos feladatává tette a ventilátorok energiafogyasztásának csökkentését.
A ventilátorok energiafogyasztásának csökkentése többet igényel, mint a hatékonyságuk javítását; a legfontosabb tényező a ventilátorszabályozási módszerek megfelelő kiválasztása. Ennek az az oka, hogy a kőgyártás terhelése folyamatosan változik a folyamat követelményei szerint, és a legtöbb ventilátornak gyakori áramlási sebesség-beállításra van szüksége a fő egységterhelés alapján. Jelenleg a kőfeldolgozó vállalkozásokban a ventilátorok energiatakarékos{2}szabályozási módszerei viszonylag elavultak, és általában fojtószabályozást alkalmaznak. Fojtószabályozás alkalmazásakor a ventilátor áramlási sebességét főként szabályozószelepekkel vagy fojtó terelőlapokkal lehet beállítani. A fojtóhatás nagy, alacsony terhelésnél néha meghaladja az 50%-ot. A szabályozási veszteségek és a nagy hatékonyságú zónán kívüli működés miatt azonban jelentős az energiapazarlás. A ventilátor fordulatszámának beállítása viszont kiküszöböli a fojtó veszteségeket, és biztosítja, hogy a ventilátor mindig a nagy-hatékonysági zónán belül működjön, így jelentős energiamegtakarítás érhető el. Ezért a ventilátor sebességének beállítása hatékony energiatakarékos{11}módszer, amely a jelenlegi építőanyag-ipari termelés új trendjét tükrözi.
